Le az úton le, le, le,
Piros alma levele.
Piros alma hasadj meg,
Régi babám csókolj meg.
Húzzad édes muzsikásom
Mer’ én néked megszolgálom
Vagy aratok vagy kapálok
Vagy az éjjel véled hálok.
Édesanyám lánya vagyok,
Sárgadinnye hajból vagyok.
Csókot is csak annak adok,
Akinek csak én akarok.
Kertek alatt foly el a víz
Bennem rózsám soha ne bízz
Ha bízol is csak úgy bízzál
Szeretőről gondoskodjál.
Szépen veri az eső a virágot,
Te meg babám kerüld meg a világot.
Kerüld meg ezt a világot kereken,
Mert nem voltál hű szerető sohasem.
Szép a fekete bárány, ha nem tarka,
Szép a fekete bárány, ha nem tarka,
S el vagyok a szeretőmnek árulva,
El vagyok a szeretőmnek árulva.
Még a nap is elhagyja a kék eget,
Még a nap is elhagyja a kék eget,
Hát én babám, hogy hagyjalak el téged,
Hát én babám, hogy hagyjalak el téged?
Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mert a szerelem elvakít.
Engemet is elvakított,
Örökre megszomorított, csuhajja.
Túl a vizen van egy malom,
Bánatot őrölnek azon.
Én vagyok annak molnárja,
Ki a bánatot próbálja.
Mondta nekem édesanyám,
Ország-világ lesz a hazám,
Csipkebokor lesz szállásom,
Ott se lesz megmaradásom