Még azt mondja a retek,
Hogy én szőkét szeretek
De hazudik a retek,
Mer’ én barnát szeretek

Még azt mondja a murok,
Hogy szeretni nem tudok
De hazudik a murok,
Mer’ én szeretni tudok

Széri hídon hasadás,
Szerelmes a muzsikás

Aki szuszog, üljön le,
Felállok én helyette

Ez a tánc a legényeké,
Nem a házasembereké

Ez a Péter úgy járja,
Összeakad a lába

Ez a Laci olyan szép,
Mint a háromlábú szék

Kicsi nékem ez a ház,
Kirugom az oldalát

Ez a kicsi mulatság
Tartana, míg a világ
Három éjjel, három nap
Kimulatom magamat

“Esik eső megered,
szeretnélek, nem lehet!
Nem lehet, mer’ másé vagy,
szeretni szabad nem vagy!”

“Piros piros papíros,
szép a leány, ha piros!
Ha nem piros, színtelen,
mint az alma éretlen.
Ha éretlen legyen is,
az vagyok én magam is!”

“Ide, lábam, ne tova,
ne idegen faluba,
mer’ idegen faluba’
még a macska is kurva!”

“A bogdándi jegyzőnek
fáj a foga, szegénynek!
Adja hát el a lovát,
húzassa ki a fogát!”

“Akármilyen nagy az úr,
szép asszonynak, meghajol,
Akármilyen szép a nadrág,
szép asszonynak letaszítják!”

“Akinek a feje fáj,
nem való annak a bál!”

“Ez a kislány de kövér,
talán mandulával él!
Azzal bizony fenével,
száraz málé kenyérrel.”