Lesütött a nap a hídra,
Jönnek énutánam sírva,
Ne jöjjetek olyan sírva,
Katonának vagyok írva.

Irigykedjetek, nem bánom,
Leskelődjetek utánam,
Kit akarok, azt szeretek,
Féljen a fene tőletek.

Hazafelé áll a kocsim rúdja,
Úgy szeretlek, az Isten is tudja,
Gyere ide, csókolom a szádat,
Öszöm azt a szépen szóló szádat.

Kedves rózsám ha azt megengednéd,
Kebeledbe hogy fészket rakhatnék,
Vagy szegfűből, vagy majoránnából,
Kis kertemnek legszebb virágából.

A leány se lehet mindig viola,
Menyecskének is kell lenni valaha,
Menyecskének szépen beszél az ura,
De mégis jobb, ha a legény csókolja.

Sárga dinnye, görög dinnye, repedj meg,
Ha nem szeretsz, kis angyalom, üzend meg,
Vagy üzend meg, vagy úgy mond meg, nem bánom,
A bús szívem én is másnak ajánlom.

Száz forintos selyem kendőm zöld rojtja,
Lehajolok, lábam fejét borítja,
Eladom a száz forintos kendőmet,
Kiváltom a katona szeretőmet.

Egy csók, két csók, jó csók a csók tetőled,
Nem tehetek róla, hogy így szeretlek,
Nem kell nekem senki megunt babája,
Te vagy az én bús szívembe bezárva.