Haza is kéne már menni,
vajon mit fognak szólani,
sötét az ég alja, babám, kísérj el haza,
megszolgálom én azt valaha.

A mezei kis pacsirta
mind a két szemét kisírta,
sírok én magam is, sír az én galambom is,
lehajlik előttem az ág is.

Valamennyi gácsér, ruca
mind kunkorú annak farka,
valamennyi magyar lány, piros pántlika haján
szeret is az engem igazán.