Már Tardonán akkor megyek végig,
Ha (j)a babám a kocsmában iszik.
||: A poharát magasra emeli,
Bal karjával a babáját öleli. :||

Nyitva van a tardonai kocsmaajtó,
Kihallatszik rajta a zeneszó.
||: Jaj de szépen húzzák a cigányok,
Táncoljatok, tardonai híres lányok. :||

Le az úton le-le-le, piros a fa levele,
Ha jó volnál, behívnál, édes borral kínálnál!

Az a szerencsés vagyok, hogy az úton nem vagyok,
A szomszédba’ ballagok, rózsám mellett mulatok.

Az én lúdam elveszett, én azt keresni megyek,
Nincsen annak más jegye, szárnya hegye fekete.

Az én kötőm madzagja csupa piros pántlika,
Lika-lika pántlika, csupa piros pántlika.

||: Hold, hold, fényes lánc, két kapu zárva,
Nyisd ki kapud, Gergely gazda, vámot adok rajta. :||

Leégett, leégett a szénaboglya teteje,
Gólyamadár sej, haj, fészket rakott belőle,
||: Gólya madár sej, haj, szépen kelepel a háztetőn,
Elhagyott, nem szeret engemet a szeretőm. :||

Szeretem a tardonai papot,
Veszek néki pántlikás kalapot,
Ő vesz nékem fehér delén kendőt,
Hogy ne tartsak Tardonán szeretőt.
Tartom bíz én, mert most van módomra,
Majd nem tartom vénasszony koromba’.

A csizmámnak se sarka, se talpa,
Eltáncoltam a tardonai bálba’,
||: Lesz még annak sarka is, talpa is,
Lesz szeretőm szőke is, barna is. :||

Istenem, azelőtt tartottam szeretőt,
De most már nem tartok szívemben, csak kettőt,
||: Olyan az a kettő, sej, haj, mint az aranyvessző,
Szőke is, barna is, szeret mind a kettő. :||

Be van az ablakom, be van firhangolva,
Ne járj énutánam sarkantyús csizmában,
||: Magam zárom be az ajtót kilenc óra után,
Hogy ne haragudjon rám az édesanyám. :||

Még azt mondják, hogy Tardonán nincsen gémeskút,
Pedig oda márvanykőből visz a gyalogút,
||: Arany a kút, réz a rovás, csörög rajta sárga réztányér,
Meghalok, ha nem leszek a kedves babámé. :||

Kutyának is van ideje egyet ugatni,
Még azt mondják, édesanyám, férjhez kell menni.
||: Férjhez mennék, édesanyám, édes kedves drága jó anyám,
Öreg vagyok, nem kellek a kutyának se már. :||